Játék a tűzzel 8. rész - Roger,Avent Kiadó,Erdélyi László,Varga Dániel,Hunyadvári András,Dürer Nyomda Kft,Székely András,Egyedül Isten,Élet Fejedelme,Jézus Krisztust,Megleptek Jézus,Habár Pál,Mivel Isten,Jézus Krisztusunknak,Isten Lelke,Egyesült Államokba,Isten Lelkének,Warren Taylor,Kértem Őt,Roger Morneaut,Amikor Cirilkérte Istent, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Játék a tűzzel 8. rész

2011-08-22 17:43:29, hétfő


	Roger J. Morneau: Játék a tűzzel Kiadja: Avent Kiadó 1992 Budapest, Borsfa u. 55. Felelős szerkesztő. Erdélyi László Fordította. Varga Dániel Tipográfia: Hunyadvári András Dürer Nyomda Kft, Gyula Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató Még egy kevés kegyelemidő Kedd este 7 órakor érkeztem Grosseékhoz. Figyelmünket azon az estén a halottak állapota köttötte le. Úgy tűnt előttem, hogy a Biblia nagyon világosan beszél erről a kérdésről és választ is ad. Halhatatlan-e az ember? Dicsérik-e a halottak Istent? Kaphat-e az ember információkat a halottak birodalmából? Az első kérdésre így válaszol Pál apostol: "Azé egyedül a halhatatlanság, Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, akit az emberek közül senki nem láthat..." (1Tim 6:15-16). Egyedül Isten halhatatlan, ami azt jelenti, hogy az ember halandó. "Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállnak a csendességbe" (Zsolt 115:17), - volt a felelet a második kérdésre. Derült égből villámcsapásként hatott rám és ezer darabra zúzta gyermekkori vallásműveltségemet. A harmadik kérdésre adott felelet előbb rámutatott Isten szeretetére és igazságosságára, és arra, hogy Isten törődik velünk nyomorult halandókkal. Azt olvastuk róla: "Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág kinyílik és elhervad és eltűnik, mint az árnyék és nem állandó...Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja, ha megszégyenülnek, nem tudja" (Jób 14:1-2.21) Amikor elolvastam ezeket a bibliaverseket, nagyon megkönnyebbültem és azt mondtam Cirilnek és Cynthiának: - Milyen nagyszerű az a tudat, hogy halott rokonaink nincsenek sem a tisztítótűzben, sem a mennyekben, és nem látják szenvedéseinket, amit átélünk és hogy a feltámadásig a sírjaikban alszanak. Isten megértette velem, hogy a halál az élet ellenkezője, s hogy az teljes, öntudatlan állapot. Akkor értettem meg, hogy az az elképzelés, hogy az embernek halhatatlan lelke van, teljesen hamis, főleg amikor elolvastam a hírt Ádám teremtéséről Mózes könyvében: "És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké (1Móz2:7). Tisztában voltam azzal, hogy Isten életet adó lehelete egy eszköz, amely élteti a szervezetünket. Ezen életet adó leheletnek köszönhetjük, hogy lélegzik a tüdőnk, ver a szívünk és ereinkben kering a vérs. Azzal, hogy Isten az Írásokban megmagyarázza, hogy az ember élő lénnyé (élő lélekké) lett, ellentétben az általánosan elterjedt elképzeléssel, hogy az ember halhatatlan lelket kapott, elzárja sátán és angyalai előtt azt a hozzáférhető utat, amit használnak, amikor megjelenésükkor azt állítják, hogy ők az elhunyt rokonok lelkei, akik állítólag elérték létük magasabb fokát. Az ember halála utáni állapotáról való elmélkedésünk végén teljesen új szemszögből láttam istent. Megértettem azt, hogy a keresztény világ Istent teljes valójában hamisan mutatja be. Ha valaki meg akarná érteni, milyen állapotban voltam azon a héten, egy olyan ember helyzetébe kellene magát beleélni, aki nemcsak hogy nem tanulmányozta még eddig a Bibliát, hanem ez a könyv azelőtt soha, még csak a kezében sem volt! Az ilyen ember számára az élet nem valódi öröm, mert amikor olyasvalamit fedez fel, aminek örülhetne, hirtelen eszébe jut a halál, amely a következő pillanatban mindennek véget vethet. Jóllehet minden ember számára biztosítva van az öröélet, de erről kevesen tudnak valamit. Ha az ember váratlanul találkozik valakivel, aki kezében tartja az a könyvet, amely magától az élet Ajándékozójától származik, és amely minden olyan kérdésre feleletet ad, amelyek őt évek óta foglalkoztatják, aligha érhet el az ember ettől többet! Rájöttem arra, hogy a Biblia mindenkinek egyenlő esélyt ad a halhatatlanság elnyerésére: "Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen egy szempillantásban az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban és mi elváltozunk. Mert szükséges, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára (...), akkor bteljesül amaz igen, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadala. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (1Kor 15:51-55). Jézus az Élet Fejedelme amikor ismét eljön, halhatatlanságot ad azoknak, akik Őt elfogadták Uruknak. Ismét életet ad azonak, akik azt Őbenne vagy Őérette veszítették el. A feltámadás az a nag esemény, amelyre a Biblia írói is vártak. Pál apostol Krisztusért mindent elveszített, ennek ellenére boldog volt, mert övé volt a feltámadás reménysége (Fil3:7-8:10-11, 20-21). Gondolatait a menny felé irányította: "Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket". Érdekes, ahogy Pál az ázsiai nehézségeiről beszél. Kétségbe volt esve, mégis így ír: "hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat" (2Kor 1:8-9) Az apostol nem állítja, hogy halálakor találkozik az Úrral, mint ahogy azt sokan tanítják. Reménységét a feltámadásba veti. Amikor a Szentírásban azt kerestem, hogy az igazak mikor kapják meg jutalmukat és a hamisak a büntetést, megtudtam, hogy nem halálukkor, hanem a feltámadáskor. Megleptek Jézus szavai: "Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat, És boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor" (Lk 14:13-14) Felismertem, hogy Pál Krisztus második eljövetelére irányította figyelmét és tudta, hogy az igazság koronáját személyesen Krisztustól kapja majd. Krisztusnak ez a harcosa élete végéig a hátán horta az ötször 39 korbácsütés sebeinek a helyét (1Kor 11:24). Azonban a feltámadás reménye buzdította őt. Habár Pál tudta, hogy nemsokára találkozik a hóhér pallosával, rendületlenül hirdette azt az üzenetet, amely a hívő emberek nemzetédeit buzdítja évszázadok óta. Ő a jutalomra mutatott, ami az örökélet. "Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró, nemcsak nékem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését" (2Tim 4:6-8). A feltámadásról szóló egész tanulmány alatt arról tanúskodtam, hogy ha az Újszövetség írói hitték volna, hogy az embernek halhatatlan lelke van, amely az ember halála után a menybe megy, akkor minden bizonnyal megemlítették volna azt, hogy Krisztus ezeket a hívőket magáva hozza, hogy itt ismét egybekapcsolja őket eredeti testükkel. Sehol azonban ezt a gondolatot nem találtam meg. Ellenkezőleg, a Biblia több helyen éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A Korintusi első levélben Pál részletesen ír az igaz holtakról és a feltámadásról és többször említi azt, hogyan támasztja fel Krisztus a halottakat. Az utolsó és talán a legfontosabb felfedezésemet, ami a feltámadást illeti, a Zsidókhoz írt levél 11. részében találtam. Ez a fejezet a hithősőkről beszél, akik különböző időszakokban éltek, az ő megpróbáltatásaikről és nehézségeikről, de az ő bátorságukról és az örökéletben való reménységükről is, amely örömmel töltötte be őket akkor is, amikor a halállal néztek farkasszemet. "Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat, mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövetkeztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve. Akikra nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak." (Zsid 11:35-40) Az volt a vágyam, bárcsak én is rendelkeznék a feltámadásnak és az örökéletnek ezzel a gyönyörű reménységével! De az elmémben hirtelen kipattant gondolat elrontotta lelkesedésemet. Balgaság lenne azt hinni, hogy Isten meg tudja bocsátani gyűlöletemet, amelyet hosszú ideig tápláltam szívemben Vele szemben! Talán jobb lesz, ha egyáltalán nem foglalkozom az örökélet reménységével! Végül is a démonokkal kötöttem szövetséget! Ne is gondolj erre Morneau! Már túl későn van, mondtam önmagamnak! Tanulásunk végén Cynthia elolvasta Titus 2:11-13 verseit: "Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenését." Ennek az Igének az értelmezése arra indított, hogy megköszönjem a Grossé házaspárnak baráti készségüket, amelyet irántam tanúsítottak a Biblia tanulmányozása által. Kifejeztem, hogy nagyon szeretnék az Úr eljövetelének reménységében élni, de előbbi életem olyan volt, ami ezt lehetetlenné teszi számomra. - Van reménység! - mondta Cynthia. - Van egy hatalmas, erős Főpapunk, az igazságos Krisztus, aki a mennyei szentélyben szolgál érettünk. Ő eljött és meghalt a golgotai kereszten, hogy Főpapunk lehessen. Őáltala és egyedül csak Őáltala van számunkra szabadulás. Arra gondoltam, ha tudna a démonokkal való szövetségemről, biztosan nem mondaná, hogy van remény. - Van még számodra remény, ez teljesen bizonyos - folytatta -. Jézusban mindannyiunk számára van remény! Amíg az ember él, és Jézus segítségére vágyik, van remény! Be akarom bizonyítani a Bibliából, amit mondok! A következő igéket olvasta: "Mert nem oly Főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4.15-16). - Megengeded, hogy megnézzem? - kérdeztem, miközben kivettem kezéből a Bibliát. Hiszem, hogy Isten Lelke valóban megtöltötte az elmémet reménységgel, és Ő vezetett arra, hogy a Bibliát elvettem a kezéből. Abban az időben, amikor még a kanadai tengerészetnél szolgáltam, egyszer egy bajtársamnak, aki a fedélzetről a vízbe esett, mentőövet dobtam. Ő kétségbeesve belekapaszkodott és a segítségével sikerült kimenteni. Most én is hasonló helyzetben voltam. Felismertem, hogy veszve vagyok, de reményt láttam és belekapaszkodtam. Elég későn volt már, ezért megkértem Cirilt, hogy még imádkozzon. Megkérdeztem, hogy a következő napon eljöhetek-e ismét bibliaórára. Beleegyeztek, Ciril imádkozott, és én hazamentem. Ültem a villamosban, a kerekek csattogtak, az ajtók hangosan nyíltak és záródtak, az emberek beszálltak és kiszálltak, a vezető kiabálta a megállók nevét, de én csak néztem ki az ablakon és gondolataim azzal voltak elfoglalva, amit hallottam. Újból és újból visszhangzott elmémben: "Van reménység számodra, ez teljesen bizonyos. Jézusban mindannyiunk számára van remény. Amíg az ember él, és Jézus segítségére vágyik, van remény!" Egy belső hang azt súgta nekem, hogy van remény a reménytelennek, érdemtelennek, de talán még a démonimádók számára is. Harminckét évvel későb feleségemmel együtt találkoztunk a Grosse házaspárral a kanadai Torontóban. Ők ugyanis röviddel a megtérésem után elköltöztek az Egyesült Államokba és így az időtől fogva hosszú éveken át nem láttuk egymást. Amikor együtt azokra az 1946-os őszi napokra emlékeztünk, Ciril olyasvalamit mondott, ami felbuzdított, mert abban Isten Lelkének érdekemben való hatását láttam. - Néhány nappal házasságunk után - mondta -, a bibliaórákon vettem részt, amelyet Warren Taylor, a montreáii angol gyülekezet prédikátora vezetett. Amit mondott, nem volt nehéz elhinni, mivel mindent a Bibliával támasztott alá. Aztán egy este a bibliai szombatról szóló leckét vettük át. Ekkor arra kellett gondolnom, hogy egyszer Halifaxban feltettem nagymamámnak a kérdést, melyik az igazi szombat, amit ünnepelnünk kell. De Taylor prédikátornak ez a bibliaórája sem elégített ki engem egészen. Anélkül, hogy valakinek is mondtam volna, azon az estén letérdeltem, és imádkoztam, kérve Istent, hogy segítsen hittel elfogadni a szombatünneplést. Kértem Őt, tegyen alkalmassá arra, hogy a szombat felől mást is meggyőzhessek. A következő hétfőn szokásom szerint munkába mentem. Azonban fáradt és nyugtalan voltam. Hirtelen elhatároztam, hogy felmondok. Mivelhogy tudomást szeresztem az új üzemről, amely szakmámbeli munkásokat keres, elhatároztam, hogy szerencsét próbálok ott. Azonkívül, nagyobb fizetést is kaptam. Visszamentem ezért régi munkahelyemre és felmondtam. Végre elérkezett az idő, amikor az új munkahelyemen munkába álltam. Azon a hétfőn egy olyan munnkás mellett ültem, akinek két különleges szokása volt, hogyha a gép nem j ól működött, rázúdította az átkok hihetetlen sokaságát. Már nem tudom akkor pontosan, mit kértem Istentől, de Ő sohasem feledi el gyermekei imáját. Soha nem gondoltam volna, hogy épp ez a fiatalember itt mellettem kér fel, éspedig sürgősen, bibliaórákra még aznap este. Ne gyanítottam, milyen problémák gyötrik Roger Morneaut, amikor Montreálban a gépje mellett ült. Az élet Adományozója úgy intézte, hogy a néhány nappal azelőtti álmatlan éjszaka és rövid ima után, amikor Cirillel először találkoztam, segítséget kapjak a lehető legjobb módon. Amikor Cirilkérte Istent, hogy segtsen neki elfogadni a szombatünneplést, és kifejtette azt a kéését, hogy másnak is beszélni akar róla, az Úr azt válaszolta: "Elkészítettem számodra azt az igazi embert." Azután a Szentlélek rákényszerítette Cirilt, hogy munkahelyet változtasson. Amikor növekvő nyomást éreztem arra, hogy az életemben megtegyem a legfontosabb lépést, Isten kész volt nekem ebben segíteni. A Szentlélek csodálatosan előkészített minden részletet. Gondolok most Harryra, az én zsidó főnökömre. Az ő kívánsága volt megtudni, hogy melyik egyházhoz tartozik Ciril. Az is különös volt, hogy éppen engem kért meg ennek kinyomozására. A bibliaórák, amelyeket azon a keddi estén közösen átvettünk, röviden megismertették velem az örök igazságokat. A Szentlélek adott értelmet a megértéshez és így nem volt szükségem az igazság megismeréséhez méyebb teológiai kutatásra, ami hosszabb időt vett volna igénybe. Mivel válsághelyzetben voltam, nem pocsékolhattam az időt! Tudtam, hogy rövidesen szembesülnöm kell a démonokkal! Éppen olyan volt ez, mintha csak egy kevés kegyelemidő maradt volna számomra!

0 komment , kategória: Játék a tűzzel (advent)

Címkék: belekapaszkodott, válsághelyzetben, halhatatlanságot, hozzáférhetetlen, belekapaszkodtam, villámcsapásként, szombatünneplést, szempillantásban, rákényszerítette, megkönnyebbültem, megcsúfoltatások, visszafizettetik, szenvedéseinket, visszautasítván, ajándékozójától, megszégyenülnek, igazságosságára, foglalkoztatják, gyarlóságainkon, megjelenésükkor, felfedezésemet, tengerészetnél, tanulmányozása, szervezetünket, halhatatlanság, bibliaverseket, megkísértetett, szövetségemről, egybekapcsolja, nehézségeikről, megismeréséhez, pocsékolhattam, reménységükről, megismertették, nyomorgattatva, reménytelennek, kevés kegyelemidő, halottak állapota, halottak Istent, ember információkat, halottak birodalmából, első kérdésre, emberek közül, ember halandó, meghaltak dicsérik, második kérdésre, harmadik kérdésre, asszonytól született, virág kinyílik, sírjaikban alszanak, élet ellenkezője, embernek halhatatlan, Roger, Avent Kiadó, Erdélyi László, Varga Dániel, Hunyadvári András, Dürer Nyomda Kft, Székely András, Egyedül Isten, Élet Fejedelme, Jézus Krisztust, Megleptek Jézus, Habár Pál, Mivel Isten, Jézus Krisztusunknak, Isten Lelke, Egyesült Államokba, Isten Lelkének, Warren Taylor, Kértem Őt, Roger Morneaut, Amikor Cirilkérte Istent,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]